Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

Petőfi és a természet 25 zották. „Zuhatagokat, sziklatetőket, sötét erdőket s rémes örvényeket akarok magam körül látni!" kiáltja Confessionsjaiban. Ő sokkal határozottabban s hatásosabban mutatott a romantikus alpesekre, mint Haller, ki csak a völgyek szépségeit magasztalta. Szerinte a komor, magányos hegyi vidék a leggazdagabb élvezetek forrása. Egyúttal útját egyengette a természetszeretet egy uj kifejezési módjának: az u. n. szubjektív természetfelfogásnak. Ez a természetnek lelket tulajdonit, melynek az emberi lélek csak egy része, vagy melylyel legalább nagyon rokon. E szerint az ember azt hiszi, hogy érti a természet nyelvét s annak végtelenül váltakozó állapotaiban s jelenségeiben a saját benső életének hallgatag tükörképeit pillantja meg.*) Meg fogjuk látni, hogy a természetfestésnek ez a formája, melyet Rousseau lánglelke mindvégig alkalmazott, mai napig is, mint legköltőibb, uralkodó a költészetben. Még jobban kiszélesítette ez irányt Chataubriand és St. Pierre, az indiai tengert s Amerika őserdőit választván elbeszéléseik szinteréül. A szintéren azonban itt ne értsük, mint Homerosnál: a helyet, hol a cselekvés lefolyik: maga a vidék minden részével a főszereplő, kivel a személyek bajaikat közlik, hogy tőle tanácsot, vigaszt nyerjenek. *) Hettner Literaturgesch. d. 18. Jh. L. erről bővebben L. Friedlander: Über die Entstehung und Entwicklung des Gefühls ftir das Romantische in der Natúr.