Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

26 Petőfi-Könyvtár De bármi fényes szavakban nyilatkozik is mindezeknél a természet iránti részvét, ez érzés még sem volt egészen tiszta. Megérzett rajta, hogy elmélkedés útján jött létre. Kifejezői önmaguknak ellenére a szalon emberei maradnak s míg „a vad élet gyönyöreiről álmodoznak, rázogatják magukról a hajport, melyet a fodrász ruhájukon hagyott".*) Természetimádásuk hiával volt a természet megértésének. Hazugok jajaik, melyeket a művelt társadalom elfajulása fölött hangoztatnak, hazug a gyűlölet, melylyel az emberek iránt viseltetnek, utópiák az eszközök, melyekhez az emberiség gyógyítása érdekében folyamodtak. Ezért a természet, úgy ahogy náluk előfordul, nem egyéb, — ritka kivétellel, — mint „ballettszerü lomtár". Folyton előrántják belőle a virágos, sziklás, tói, erdői részletekkel bemázolt színfalakat s a nagyközönséget, melynek lelkében szintén forrt az elégedetlenség, a feszes társadalmi viszonyoknak undora, meg is kápráztatják, de a figyelmes szemlélő látja az affektácziót, a hatásvadászatot s bár némelykor megragadva vagy meglepve, de csak ritkán hagyja el meghatva e festett világot. Elemi erővel, őszinte hitből s minden tirádától menten Burns, a skót földmives, a boldogtalan, sor$a s a művelt társadalom ellen fellázadt demokrata hangoztatja először a természet szeretetét. Ö ösztönszerűleg a népköltészet után indul, *) Taine: Angol irodalomtörténet.