Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

22 Petőfi-Könyvtár pusztán a természet iránti mélyebb érdeklődés hiánya miatt nem fejlődhetett, hanem mert nem tudták megszerezni a technikai készültséget, mely legyőzi a lég- és vonaltávlat nehézségeit. A hollandi Van Eyknél (a fiatalabbnál) a táj már egyenrangú lett a rajta jelzett eseménynyel, tanítványa Antonello di Messinánál már háttérbe szorulnak az emberek. Tizian csakhamar szint s életet hoz a táj rajzaiba is. Kivált Péter vértanú halálát tárgyaló festményében az erdei fák s lomb alakja, a derengő fény megkapó „ hangulat u-ot keltett a szemlélőben. Claude Lorrain és Poussin a mitikus vagy történeti tárgyat egészen alárendeli a rendesen vidám, egyszerű természeti tájnak. Ruisdael Jakab és Salvator Rosa nagyszerű hegyi részleteket, zuhatagokat, zord tengerpartokat tüntetnek már fel, míg Aart van der Neer holdvilágos vidéket ábrázol a legkülönfélébb változatokban. így lassankint mindinkább belemélyedtek a természetnek benső életébe, tanulmányozni kezdték a tájnak a világítástól, az időtől és évszakoktól függő alakulásait s nemsokára önálló s magas polczra emelték a tájfestészetet. Emeléséhez hozzájárult nagy mértékben a természettudományok fejlődése s a közlekedési vállalatok által szélesbülő tájismeret. (L. Camoens beható leírásait a tengeri örvényekről, viharokról.) Így aztán a költők is feladatuknak tartották a természet külső alakjának mennél hivebb, a tárgyak elrendezésének mennél festőibb feltüntetését. Kleist is e szempontból tárja elénk „Frühling"-jében a falusi