Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

VI. Petőfi alanyisága a természetfestésben

Petőfi és a természet 163 tulajdonképpen a költői festés melyik módja kap meg legerősebben. Észrevettük, hogy három mód követhető. A tisztán synthetikus. Ez jellemezte Walter Skott regényeit s ez vont le Elliot Györgyéinek értékéből. Ez uralkodott Lessing előtt s ez uralkodott Zola híveinél. Olyan ez, mint a mozaikmü. Látjuk, hogyan van összerakva a kép s ezért desillusionál s nem kelt egységes hangulatot. A néző lelkének nem ad képzelni valót s így bármennyire is csodáljuk az összerakó ügyességét, tudományát és szorgalmát, teljesen költőietlennek nevezzük. A jelentőségtelen külsőségek rajzai a jelentős lényeg helyett. Költőietlennek, mert sok bennük a felesleg. A költészetben pedig egy szóval, egy jelzővel, egy képpel több a kelleténél, már a művészi hatás rovására megy. Itt valóban áll Hesiodus szava, hogy a fél több az egésznél. Emlékeztetnek a kinai festészet sajátságára, hogy a halnak utolsó pikkelyét, a fának legkisebb levelét kidolgozzák, de a lényegét, a kifejezést, az egyediséget nem tükröztetik vissza. Vagy tessék megnézni Denner hires „Öreg asszony" arczképét, melyen minden ráncz, minden szeplő, minden szemölcs s a szemölcsnek minden szőre ki van dolgozva s mégis mi hidegen hagy, sőt határozottan bánt. A „Ventre de Paris" hires leírásai, a nyomukban keletkezett többé-kevésbé sikerült utánzatok valóságos fotográfiák, melyeknek a művészethez csak annyi közük van, mint a retusnak a festészethez. — A költő itt ahelyett, hogy fáklyával 11*