Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

100 Petőfi-Könyvtár Lelked fénye elvakit, de Szivedet imádom. Nincsen olyan lángoló szív A kerek világon! Édes mézzel, drága mézzel Mint a rózsa kelyhe: Örök-égő szerelemmel Csordulásig telve. Szived minden dobbanása Tündéri szép álom, Hajnal édes ébredése A feslő virágon — És ha dalt zeng, visszazengi Azt a bérez, a róna Mintha benne millióknak Érző szive szólna . . . Illyés Bálint. PETŐFI EMLÉKÉNEK. (1899.) Hazámban, én szülötte földemen, Ó templomunk megett, ákáczok árnyán, Hogy ott valál futkározó gyerek: Fennen dicsekszik véle néma márvány, Onnan jövök, — a por saruimon még, Kit lábad egykor szentté avatott, S ama szellőnek érzem ihletését Ki téged homlokon csókolgatott . . .