Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 91 PETŐFI. (1898.) Kunyhó szülötte: tiéd a világ! Eszménynyé lettél, bújdosó diák! Epedő vágy, rajongó szeretet Kiséri éltedet. Jöttél, virágot szórva gazdagon S mint a tavasz, eltűntél egy napon, Csodás lét, melyből árad a sugár, S — hiányzik a halál! . . . Zempléni Árpád. KÖZÖS DICSŐSÉGÜNK. (1898.) Nagynevű lantosa, dísze a magyarnak, Elvitatni tőlünk hányan nem akarnak! Az övé vagy, rácz s tót fennen hirdeti, Nem ősi magyar vér lüktetett szivedben, Ott van az áruló öröklött nevedben, Magyaros köntöse el nem födheti. Hiu hánykolódás! — Por, hamu mit érnek? Balgaság kutatni parányit a vérnek,