Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

92 Petőfi-Könyvtár S esküdni a névnek holt betűire. A sziv egy érzése, az ajkak egy nyelve, Egy lelkes lángolás egy honnak szentelve, Igaz rokonságnak ez a bélyege. Atyafiak délen s az északi részen Ne sértsen örömünk, hogy miénk egészen, Részt büszke jogunkban mi tilt vennetek? A szív egy érzése, az ajkak egy nyelve, Egy lelkes lángolás egy honnak szentelve Örök lánczczal fűzze hozzánk szivetek. Álljatok hűségben, mint ő rendületlen, Legyetek reményben, hitben, szeretetben Egy család tagjai ő vele s velünk, Hazánk ha egyenlőn szeretett szülénk lesz: Legyen a tietek, így is a miénk lesz, Közös dicsőségünk, közös gyönyörünk! Torkos László. PETŐFI. (1893.) Ha trónussal, koronákkal Kínált volna meg a végzet: Hogy magyarnak szült az anyád, Tudom, hogy el nem cseréled. Hogy ha világ-birodalmak Czivodnának bölcsőd felett: Te büszke vagy, hogy az Alföld Magáénak nevezhetett.