Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 47 Vagy mese mindez ? Mindez puszta álom ? Ő kifogott az életen s halálon. Ő nem született s meg sem halhatott. Mint üstökös jött látatlan világból, S amikor eltűnt, amikor kilángolt, Nézzük, csodáljuk, mint varázslatot. Szász Károly. PETŐFI. Te a szabadságot megüdvözölted Még bölcsőjében. Az viszont neked Utolsó búcsúzásaképp megirta Ágyúdörgésekkel — sírversedet. Nem mondja kisded síri jel: E zugban porlik tested el. És jól van, mert így a sír — Amelyen egy hon népe sír, S körül ragyogja szellemed: Egész e honnak keble lett. Madách Imre. PETŐFI GYERMEKKORI LAKHELYE. A ház falába illesztett emléktábla leleplezése alkalmával Félegyházán 1867. október 13-án olvasta: Szász Károly. Az üstököst kérded: honnan jő, hová megy! Mi űzi őt, mi czél felé, tova? Az üstökén vész, homlokán haláljegy, Ragadja bőszült, prüszkölő lova.