Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 41 És a pásztor furulyája közbeszól, Dalt zengve a hű leányka bájiról; A csalogány is hallatja énekét — — Minden úgy van, amiként te képzeléd! Minden úgy van, csak a te lantod pihen, S húrjain nem zeng az ének». . . Istenem ! Hallgat a dal, és a szív majd megreped : Sírba szállott a költészet te veled!! Mit beszél az emlékezet A nagy költő sírja felett? Minő virág díszlik rajta? . . . S a szomorúfűz kihajta? Azt se tudjuk, sírod hol van: Tán nem is az édes honban. Thaly Kálmán. BÉRANGER ÉS PETŐFI. (1857.) Nem hozzád szólok, magas palota! Nem értenél te engemet. Alacsony kunyhó a szív temploma, Csak itt ül a szív ünnepet. Ide térek be, hol a szeretetnek És szerelemnek népe jól fogad . . . Béranger és Petőfi itt születtek, Zengjük dalaikat! Múltján mereng a palota csupán, Ti csak merengtek paloták! Míg az egeknek felsőbb oldalán A jövő gyújtja csillagát.