Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

38 Petőfi-Könyvtár Még azt is megteszik vele, Mit a jó aczéllal tesznek: Hozzáfenik bicskájokat És az élén csorbát nyesnek. Odébb, léhűtő fajankók! Tudjátok, mi kell e kardhoz ? Biztos kéz, melly meg nem reszket, Álljon közel a halálhoz! Ollyan lélek, mint a napfény És becsület, mint a gyémánt, Kedély, mint a tiszta kék ég, Átható ész, mint a villám. S még valami, mi vezesse Diadalról diadalra: Sziv: melly hogy ne szeretve is Lehessen, azt soh' se tudja. Székely fó:sef. EGY KÖLTŐ MELLETT. (1853.) Nézem dalaidat lelkemnek szemével, Fejem zúg, szivem ver, és elborít a láz Nem merlek vizsgálni, nehogy megőrüljek, Mint egy istenséget kutató csillagász. Érezem lelkednek mindenhatóságát, De a nagy egészet nem fogom föl benned . . . Egy-egy dalban nézlek, és úgy értelek meg. Mint egy kis kenyérben a megváltó testet.