Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

26 Petőfi-Könyvtár Onnan hangzik dalod és zeng szabadságot Egyenlőn a világ minden emberének; Magasztos lelkeddel együtt érez lelkem — Azért tetszik nekem felülről az ének: Én is szabadságot, szabadságot kérek, Egyenlőn a világ minden emberének. Költő vagy! az Isten is annak teremtett! Régen túlhágtál a mindennapiságon, S bár a fellegekhez ragadt fel szellemed, Üdvös magot szórtál széjjel a világon. Magot, — mely ha kikél, virágzik s megérik — Jogot követelnek, — azt többé nem kérik. Üdvözlégy, barátom ! A nép apostola ! Amire törekszel, nehéz lesz elérni, Régen szenved a nép, megszokva a jármot, Kilencz századon rá tudták beszélni. De annál nagyobb lesz az erők küzdése, Ha lehat közibök szép dalod zengése. Utánad törekszem, bárha el nem érlek, Tetszik nekem az út, amelyen te haladsz. Czélod: sok szenvedő millióknak üdve, Én ott alig lépek, —hol te bizton szaladsz. Elég, hogy szellemem szellemed megérti, S amiért te küzdesz, szintén megkísérli. Lauka Gusztáv. PETŐFIHEZ. (1847 márczius 16-dikán.) A nép világán hosszú éj borongott Ez éjnek réme: a nép önmaga ! Halvány sugárok égtek távolában ; De mely világot terjeszthet lakában Az éjnek nem volt olyan csillaga.