Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 27 Nehéz, nehéz az utat feltalálni, Amely a népnek lelkéhez vezet, Mert a csalódás hosszú bánatának Súlyos kövéből készített magának Megtört bizalma takaró mezet. Egy magnak kellett itten eltévedni, Mit a teremtés első hajnalán Isten kezéből elragadt a sorsvész, — Mert nem nyügzé le azt az alkotó ész S e magból lett egy villám-óceán. Egy óceán, melly átzúg a világon, S melynek szivében emberjog terem, Mely nem tűr bűnt és nem tűr balgaságot, Égő pokollá gyújtja a világot, Ha győzni nem fog a jobb érzelem. Oh, üdvezellek a jogérzelemnek Nagy óceánja, lángoló kebel! Mely az erényt hü gyöngyödül ölelted S egy óriási szirtté felnevelted Az égi költészet szentségivel. S te költő! kit e tenger istenévé Emeltenek fel a jobb végzetek, Hogy légy tűzoszlop az éj vándorának. Teremts világot e népnek s honának: Milly üdvösség, hogy hozzád léphetek ! Óh, adj egy cseppet égő tengeredből Melly óriásként rombol és teremt — Hadd adjak hangot a varázs igének : Hódolni kell e kor nagy szellemének. Véges ne korlátoljon végtelent. Szelesztey László.