Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

24 Petőfi-Könyvtár S a borból, hogy meg ne ártson, Mint igyék, Mellyben a kedv lelkesítő Lángja ég. Úgy is sokszor hallottam azt Beszélni, Anakreon unokája Petőfi. Emlékszel-e, hogy barátok Mint lettünk, Megkondult a kedv harangja Közöttünk. Homlokodra ültetéd a Szivedet, Olly nyilt valál! s megöleltem Lelkedet. S azóta még mindig tart ez Ölelés. S lön közöttünk szenvedélyes Kedvtelés. S ha jött a bú s hánykódott a Szív alatt: Borral pirositád halvány Ajkadat; Tíz újjal furdalád borzas Hajadat, S jellemvonásod bélyegzé Arczodat; Egy perczben a legkomolyabb Fájdalom, S más perczben a legszilajabb Vigalom. S azt mondád: nincs jobb a nektár Édinél, Maga az öreg Isten is Azzal él.