Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

18 Petőfi-Könyvtár Mert, hol megannyi szárny emelkedik, A dal bilincse is majd megtörik. S a dalnak, melyet itt-ott hó fedez, Meleg napokban koszorúja lesz! Reményeink tavaszt sugárzanak, Legyünk mi benne zengő madarak: Pacsirta-nép föld- és éggel rokon, Keltvén, riasztván ékes hangokon, A honmező hogy népesülne fel; S tegyük örömmel, amit tenni kell! írtad: szeretsz, s égőn szeretettel, Miből föléd búnak felhője kel. Most minden órán irnod kellene: Fájó kebelből legszebb a zene. Ha újra látod a szép gyermeket Mely jó szivednek más világa lett, Csókold meg, mondván: ezt egy jó barát Lehelte a nagy távolból reád, Ki híven érti lángtelt kebelünk, Ki nem perel s okoskodik velünk, Hogy, sorsnak, észnek ellenére bár, Köztünk a szerelem villáma jár. Kerényi Frigyes. PETŐFI SÁNDORHOZ. (1845.) Nem iskoláink zsibbasztó porában, Hol lelki tápot nem sok ifjú lel, Hol szép szavakba fojtjuk szellemünket, Hol azt tanuljuk, hogy tanulni kell; Nem a pedánsok könyves börtönében Virágozál honunk díszére fel: Egy könyvnek csak forgattad lapjait: A nagy természet, a szív titkait.