Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 165 Mikor megzendült az isteni lant, Talpra állitá dala a magyart S feltámadt a szabadság . . . Koczintottunk. — Szemébe könny szökött . . . — Te jártál — kérdém — a népem között, A Duna-Tisza táján ? Hogy így meghódította lelkedet, S könnybe borulni látom szemedet Dicsőségén és gyászán . . . Hallgattad méla nótáink szavát, Népem örömét, népem bánatát — Mikor vigadva — sírta? . . . — Nem, — felelt ő, — nem voltam soha ott, Csak egy verses könyvet olvasgatok: Petőfi Sándor irta! Lampérth Géza. SÁNDOR NAPJÁN. Magyar rónákra kék köd ül ma, Remeg az Alföld nagy szive ! Ki ültette az érzés magvát S a nóta fáját el ide? Hol nyugszik? Hol van, merre sírja? Merre bolyongsz Te nagy halott? Gyere Petőfi, ünnepelni. Gyere, ma van a névnapod !