Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

166 Petőfi-Könyvtár Hiába hívlak? — Elcsábított Olaszhon kéklő szép ege. Pálmák alatt szól most a nóta S „János vitézről" a rege . . . Magyar akáczfák árnya néma, Kihalt a dalos Napkelet. Kufár rajok gyilkolják le az Ábrándos, édes verseket. Repülnek messze, messze délre . . . Hol Petrarca-sonata szállt, Cassone zengi Dante nyelvén Magyar lelkednek érez szavát. Nem is hívlak. Menj! Vár Olaszhon, Olasz ajk súgja már neved . . . Én itt maradok, itt dalolok, Amíg a nagy köd eltemet. Hangay Sándor. A RÉGI PEST. Nénik, kisasszonyok sétálnak Dohányszín, nagy koczkás selyembe, Koraszülött nagy krinolin van Egy dámán — itt jön éppen szembe. „Mely iszonyat", súgják, s (már ők is) Régi jó időkről beszélnek. Ha még a ruhát törvény szabná, llven csúfságot nem érnének