Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

156 Petőfi-Könyvtár Petőfi! . . . haj, milyen név ez nekünk ! Kélnek nyomába' lángoló csodák, S dalában él felébredt nemzetünk. A pórlegény szerelmi bánatában' Keservben égő honfiúi szív; Fonó meséje tündérek honában; Tárogató, mely hősi harczra hív; Egy sír körül bolyongó szárnyszegett, Majd párra lelt csodásszavú madár ; Bűvész, ki szóecsettel festeget, S életre vál a puszta rónatáj; Juhászlegény, kinek babája holt; Egész világ kinek csak ráadás; Síró betyár, kit megcsodál a hold; Úri hintót ki csókért elbocsát; Anyát sóvárgó bújdosó fiú ; Vándor, ki ég- és földdel szembeáll; Pásztortilinkót mélán aki fú: Petőfi mindez, a költőkirály! S most fel, fiuk, fel a térdről talpra ! Emlékezzünk, utána eskü jön; Ujjatokat a nagy égre tartva, Mondjátok el utánam : esküszöm ! Esküszöm, hogy e háznak küszöbét Nemcsak hiú szokásból lépem át; Nem hány a sors kényén odább-idébb, Férfi leszek, nem hitvány gyönge báb! Teszek, rontok, épitek, hallgatok; Becsületem, elvem, hitem leszen ; Megőrzöm és kimondom, ki vagyok, Ha mindjárt a véremmel fizetem ! A nagy világnak minden kincsét-fényét Kínálják bár függetlenségemért: Nem adom el magam s hazám reményét, Inkább nyúlok én a koldusbotért! Bernáth Lajos.