Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 155 HONVÉD-EMLÉKNÉL. (Egy kiszakított strófa.) Kik voltak ők? ... Ha erre járó Idegen kérdi tőletek, Mondjátok el: Hogy nincs reá szó, Hirdetni méltó, — tettöket. Volt egy! . . . csatáik viharában Égcsattogásként szent, szilaj ! De elvivé e kor magával, Mint önzenéjét a vihar! Szabolcska Mihály. PETŐFI SZÜLŐHÁZÁNÁL.*) (1901. márczius 15.) Térdre, fiuk, a nádfedél előtt! Mert szent küszöb e hajlék küszöbe : Nyolczvan évvel a nagy napnál előbb Egy megváltót küldött az ég ide. Idegen ajkú nép körébe küldte, Őt, aki köztünk a legmagyarabb, Kire mi szivünk legjobban büszke, Kinek nevén ajkunk sóhajt szalajt, Csodálat és áhítat sóhaját. *) Elszavalta a szerző Kiskörösön, márczius 15-én, ahová több tanártársával együtt elzarándokoltak Halasról az ev. ref. fögimn. felső osztályú növendékei.