Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költők lantján 115 PETŐFI. Felolvasta a szerző a mezőberényi Petőfi-ünnepélyen, 1899. Soha jobban nem vágytam volna rá, Hogy igazában jó köitő legyek: Mint most, mikor Ő róla kellene Mondanom éneket. — Keresem aszót, amivel,ki tudnám Fejezni méltóképp', hogy Ő ki! . . . S zengő magyar nyelvünkön nem találok Szebb szót ennél: Petőfi! Óh, mert e szóban minden benne van, Aminek itt lent örökélte van. Az a dal, mely születés-idejében : Már ott cseng milliók szivében. Az áloé-dal, ami úgy terem Nagy néhanap, egyszer egy ezredévben ! ü az, Petőfi! — S ha még ide le A szabadságnak nem volna neve, Ha csak akkor szállt volna le az égből: Bátran hívhatnánk most az Ö nevéről! De százszor boldog vagy te, nemzetem ! Ha elfelednéd egyszer, hogy magyar vagy, S rabláncz csörögne megint kezeden: Ő érte, hogy tiéd volt valaha, A jó Isten százszor megváltana! ... De dalban Ö nem magasztalható, Csak az ő dala hozzá fogható. 10*