Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 107 Sírod csak keressük, de lelked köztünk él; Ott leljük lantodnak minden pengésében, Unokáink tudják, mit mi tudtunk régen, Hogy drágább vagy nekünk édes mindenünknél, Soha a magyar szó nem zengett oly szépen Mag volt, mit elhintél: erdő lett belőle, Szabad és egyenlő testvér minden polgár, E jelszóval haladt nemzeted előre. E jelszó lángjával égett minden oltár, Ez a hármas jelszó hirdeti: ki voltál. E földtekén alig van már más földdarab, Hol e három jelszót még hiszik és vallják. De ez az egy haza menhelyül megmarad S újra felzendíti, hogy a népek hallják, S kövesse erős tett, mit mond szent akarat. Amíg e kicsiny nép, kit magyarnak hínak, Szabadság és emberszeretet őre lesz : Sok küzdelme lesz, mert ellent sokan vínak, De el nem fog bukni, soha nem csüggedez. Szabadság neintője mindig mellette lesz. Nemtő (felragadja a Petőfi szobor talapzatára fektetett nemzetiszin zászlót e felirattal: „Szabadság, egyenlőség, testvériség" s Petőfi szobra felé nyújtja): Ragadd e háromszín zászlót érczkezedbe, Mely élve emelte, halva is megvédte. A jövendő várát ezzel te veszed be, S ha mi ellágyulnánk, te érczszobor, védd te. Legyen veled együtt halhatatlan élte. Jókai Mór.