Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

108 Petőfi-Könyvtár PETŐFI SÁNDORRÓL. Halála ötvenedik évfordulóján. 1899. Ő a magyar lelket hirdette az emberiségnek : Ajkival azt zengé, amit a szive sugallt. Mint csatazaj, zúgott a szabadság hymnusa lantján : Mint a madárének, szólt a szerelmi dala. Nem csak lantjával, kardjával is élt a honának: Szerze öröklétet, szerze vitézi halált. Szent emléke előtt hódolva borúi le a nemzet, Feltűnt és eltűnt: fény födi nyomdokait. Ponori Thewrewk Emil. PETŐFI. Felolvasta a szerző a segesvári Petőfi-ünnepélyen, 1899. Hozsánna Néked tündöklő Eszme! Egykor földi alakban Köztünk átrohanó Élet! Vakmerő tüneményes Álom, Ki több pompát sugároztál a világra, Mint mennyit az égi tetőkön Szétvillogtat az északi fény. Hozsánna néked, halhatatlan Szellem, Dalok kiapadhatlan Örök forrása, Petőfi!