Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

D. D.

D. D. 89 befolyt két forint és negyven krajczárból először levonták a D. DA s a megmaradt negyven krajczárt ötkrajczáros rakásokba rendezték s megindult a trupp a kassza előtt. Először a direktorné, mint primadonna emelt el öt krajczárt, aztán a hősszerelmes, néha az is a direktor volt s a többi. Ha csak öten voltak, kétszer is került egyre a sor. De ha már tizen-tizenketten sápítoztak a kassza előtt, már a kilenczedik nem kapott semmit. Ez volt a majdling. Csefalvyi társulatánál egyszer babiloni dőzsölésre volt kilátás. Kilencz forintot vettek be. Nagy vásár volt és az „Elvarázsolt királykisasszonyt, vagy A sárkányból tündér-szüzzé vedlett csodát" adták görögtüzzel, tánczczal és énekkel. Csak úgy tódult a vásáros nép, kivált mert szemezett is az eső, de csak az első százötven ember fizetett, mert aztán bedöntötték a palánkot s betódult mindenki. Nem lehetvén tudni, ki fizetett, ki nem, kénytelenek voltak játszani, mert a fizetők is bent voltak. Csefalvyék játszottak tehát s az első komikus, Szuper Károly, a Nemzeti Szinház későbbi pénztárosa s egy kis füzet-emlékirat szerzője, rettenetesen megkaczagtatta a publikumot, különösen mikor a hordókra épitett deszkaszinpad elejére somfordált és a biróra sandított, aki deszkarengető röhögéssel honorálta a neki játszó komikus fáradozását. Szuper azonban nagyon belemelegedett s egészen a deszka végére sasirozott. Felbillent vele a