Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

D. D.

90 Petőfi-Könyvtár deszka s Szuper leesett a jegyzőné ölébe. Erre nagy ribillió és pofozkodás támadt, mire a pénztáros összeszedvén a kasszát, a harmadik-negyedik pofon csattanására elinalt s csak reggel találták rá a korcsma szérűjén. Ott aludt a szalmában, de a kassza megvolt sértetlenül s kezdődhetett a majdling. Először kivették a D. D.-t Azután jött a direktorné meg a direktor, a hős, a komikus, az intrikus s a többi. A legvégére maradt Csapó, az egyetlen mindenegyéb, aki, mikor kérdezték, hogy ő kicsoda, azt felete rá : — Én vagyok a férfikar meg a népség, katonaság, tánczosok, hajdúk. Csapó kegyetlen rossz kapadohányt szitt s amikor a kassza-lyuk elé ért, a kassziros orra alá fujt, amitől az kegyetlenül köhögött. Ezalatt elemelt két rakás ötkrajczárt egy helyett. A dolog csak később vevődött észre, mikor is az orczátlan gazember, amint őt Csefalvy direktor titulálta, heti fizetés fejében már vagy harmincz ujkrajczárt eltett. Égbekiáltó vakmerőség! Ez a haramia talán pezsgőzni akar? . . . Szegény Csapót aztán nem eresztették többet a kassza-lyuk elé, kifejtvén neki, hogy ezzel a gazul elemelt harmincz krajczárral legalább egy esztendőre való előlegét vette föl. Nagy szomorúan elballagott szegény s a czigányoknál ebédelt; azokat tanította nótákra, amiért néha egy kis emelt libát adtak neki. Értsd : elemelt libahúst.