Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Színészkaraván

68 Petőfi-Könyvtár pillanat esik a szinész életében. De hát ti csak a vidám pillanatokat szeretitek. Maradjunk hát azoknál! Gyöngyösi, az öreg, már legifjabb korában megszokta a sok szerepjátszást, mindig kis társulatnál lévén, amelynek tiz-tizenkét tagja nem győzte a nagyobb személyzetű darabokat, tehát egy-egy ember négy-öt szerepet is játszott, kivált teszem föl a „Peleskei nótárius"-ban, amelynek személyzete még a Nemzeti Szinház egész gárdáját is igénybe veszi. 0 abban öt-hat szerepet játszott, igy a falu biráját, egy betyárt, egy vasasnémetet, Othellot, Hopíen serfőzőt, még közbe, ha ráért, súgott is. Megtörtént aztán vele, hogy Othello jelenésében a színpadra lépve, el kell fújnia a gyertyát. „Kioltom e világot . . . aztán Kioltom e világot . . De először is, hosszú, kanóczos faggyúgyertya lévén a Dezdemona éjjeli szekrényén, másodszor Gyöngyösi bátyó csempe szájjal is meg lévén verve a természettől, hiába phi-zett, hiába phá-zott, a gyertyát elfújni nem tudta. Végre dühbe jött, kinyújtotta a kulisszák közé az ügyelőnek: — Fújd el, bibasz! Hadd fojtsam meg már a Dezdemonát!