Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)
Színészkaraván
SzirxészKaraván. — Petőfi szinész-társai. — I. A zok a régi, kedves vándorok! A művészet bolygócsillagai! . . . Úgy tódulnak elém az emlékezet világában, hogy arczot arcz mellett látok, ismerősöket, félig ismeretleneket, alig győzöm köszönteni őket a lelkemmel . . . Imé, itt meg Szuper Károly, aki mikor bevonult Szabadkára, éppen farsang végén, olvassa az utczasarkon, hogy maszkos bál van nia este. No, gondolja, itt úgysem ösmer egy lélek se, majd megkérdezem, ki micsoda, aztán álarcz örve alatt keserű igazságokat mondok a városi embereknek. Úgyis nyolcz direktor bukott meg egymásután. Azzal dominót húz és Komáromival elindul a maszkos bálba. De a gaz Komáromi nagy istentelen czédulát akaszt a hátára ezzel a fölirással: „Szuper Károly . . Alig lépnek be a bálba, aki csak elmegy mellettük, félhalkan, hangosan, nevetve, csudálkozva mondja:
