Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Színészkaraván

Szinészkaraván 63 — Nini, Szuper Károly! Verje meg az Isten, — fakad ki végül Szuper, — amikor álarcz nélkül járok, a fene sem ismer. Amint felteszem a maszkot, egyszerre mindenki tudja, hogy Szuper vagyok ! Hát Komáromi, a Szuper hős színésze? Mit is mond Károly bácsi a naplójában? „Pozsony, július 7. Komáromi mintaképe a garázda színészeknek, s mint minden művész, a hibákban is exczellál. Sohasem képes intrikus szerepet eljátszani anélkül, hogy valakit meg ne verjen vagy meg ne vérezzen, mint tegnapelőtt, mikor a vérbirót játszotta. Tegnap meg úgy leitta magát, hogy ma azt sem tudta, hogy tegnap este előadás volt, még pedig a „Londoni koldusok" első előadása. Ebben a szenzácziós uj (!) drámában ő adta Squers szerepét. De ki is hivták vagy négyszer a lámpák elé. És ma feljött a próbára, a „Londoni koldusok"-ra felkészülve, még azt sem tudta kijózanult állapotában, hogy a darabot már tegnap előadtuk, annál kevésbbé, hogy ő szerepet játszott benne, még pedig főszerepet, és hogy többször ki is hivatott . . ." A harminczas, negyvenes és ötvenes évek direktorai között nagy alakok vannak, akikről legendákat lehet mesélni. Csefalvy, Fekete, Hetényi, Gócs, Chiabay, Reszler, Kilényi, Komáromi, Mátray és még egy egész sor faluzgató koldusbíró, akit csak az isteni kegyelem mentett meg társulatostul az éhenhalástól.