Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)
Petőfi kortársai
Petőfi kortársai 61 komédiában ezer szem megkönnyezné, s az öreg komédiás maga áll be közönségnek, egymaga indul meg a szegény cseléd könnyein és zsebébe nyúl, hogy odaadja a kesergőnek a kétforintos bankót. Nem ismerte senki az öreget, aki hirtelen eltávozott. Hanem ott álltam én és tisztán hallottam, mikor a még könnyes szemű leány azt mondja : — Adjon Isten helyette ezerannyit! És én nem feledtem el azt a kis történetet. És évek óta fúrja az oldalamat, hogy a közönségnek kitálaljam egy sereg régi képpel. Azonban vannak szűk idők, mikor az ilyen megtakarított pénzt ki kell adnunk, mert most hallom, hogy az öreg komédiáshoz betekintett a szükség, és ha a jó Isten meghallgatja a cselédleány szavait, úgy most már jöhet a segedelem. — Én tehát — végzi Vas Gereben — ide mellékelem a magam részét, adok két forintot és ha leszünk ezeren, kik az emberi kötelességet teljesíteni akarjuk, az Isten megadja, hogy az „ezerannyit" az öreg komédiásnak nemsokára kézbesíthetjük. Jelszóul ez legyen adományunkra irva: „Adjon Isten ezerannyit!" Eddig Vas Gereben. Én pedig sajnos, úgy tudom, hogy jó bátyánk maga maradt a két forintjával.