Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi kortársai

60 Petőfi Könyvtár hogy feleikből kikapják a mindennapra valót. Délben komédiáznak a korcsmárosok, valamivel később a kávésok és igy tovább, — hol az egyik néző és a másik komédiás, hol meg az utóbbi cseréli föl szerepét a másikéval. Alkonyat felé kisétál az úri világ, a lányos anya fölcziczomázott leányait mutogatja, láttatja övéit és nézi amazokat, kik férfi-ruhában szintén a piaczra siettek, hogy a hiúság vásárában szintén elkeljenek. Végre hetet üt az óra, és bátyám, kinek reggel az ujságiró kívánta a jót, kit a boltos oly szépen beédesgetett, a vendéglős és kávés megsüvegelt, a kereskedő jó szóval tartott, estére, mondom, kedves bátyámra került a sor, hogy maga is komédiázzon és vagy megnevettet, vagy megríkat: de elvégzi szakmáját, mint mindenki, reggeltől estig! Azért ne busuljunk, — az egész világ egy óriási komédia! Megnyugodtunk s mire az utczai bámész csoporthoz értünk, megvigasztalódtunk. De mit néz ez a sok ember? Háromszáz ember néz egy szegény cselédet, akinek a kezéből a szél kikapott egy kétforintos bankjegyet s a házak tetején keresztülvitte. A körülállók bizonyítják, hogy igenis, úgy volt és ha a bámész csoportból mindenik adott volna egy krajczárt, a szegény cseléd vigasztalódva mehetett volna tovább. Azonban senki sem mozditja kezét zsebe nyílása felé, — csak az öreg komédiás nem nézheti egykedvűen a dolgot; a fájdalom oly élénk, hogy