Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

46 Petőfi Könyvtár mosolygó köszönetmondások között beszedni az entrét. Keserű sors! Déryné panaszolja, hogy majd a föld alá sülyedt, mikor tőle is megkövetelték a pénztári asztalkához való ülést, igaz, hogy százakat öntöttek eléje, de hát nem minden szinész vagy színésznő reszket a forintokért. Némelyik néző aztán jónak látta a kasszánál ülő jutalmazandó markába csuztatni egy kis külön no, mondjuk ki — borravalót! Nyomorult mesterségnek tartották ezt a miénket még ötven esztendő előtt is! A legvirgonczabb szinlapkihordó Kádár volt, igaz nevén nem tudom, hogy hitták, de az tény, hogy anynyit tudott mesélni a czédula kihordásakor a füszeresboltban, a patikában, a borbélyofficzinában arról, hogy mi az Isten keserű csudája fog ma a színpadon történni, hogy estére majdnem mindig tele volt a szinház, őt magát pedig szilárd és folyékony ajándékokkal jutalmazták úgy a fűszeresnél, mint a patikában — és Kádár naponta, méltón a nevéhez, boroshordóvá és pálinkásbutykossá változott s oly csodálatos hangulatban jött vissza a színházhoz, mintha mindig Galilei járna az eszében.