Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

Petőfi szinész-élete 45 csizmát, amely Egressy szavai szerint, odaköti az embert a komédiához. Nem volt nyugta a pesti jómódban. Szinész akart lenni megint. Eleinte a Nemzeti Színházra gondolt. De hát az, mint maga mondta, nagy fa. Még nem vágja bele a fejszét. Tehát el, a vidékre. Ha lehet, Erdélyország valami távoli zugába, ahol kis társulatnál ő lehet az első, s játszhatik Coriolánt, Hamletet. Ha majd aztán ismerik erdélyszerte, mint jó színészt, majd visszatér Magyarországba s akkor fog bámulni a sok nyomorult komédiás, aki most azt sem hiszi el róla, hogy ő az a költő Petőfi. Ez keserítette legjobban. Volt egy pár forintja. Nagy Ignácz is kiadta a bentmaradt csekély fizetését, vett magának egynehány rend tisztességes színpadi ruhát s egy nagy fringiát. Utja Debreczenen keresztül vitt. „Óh Debreczen, ha rád emlékezem!" Ott tartott első stácziót. Komlóssy társulata játszott Debreczenben. Petőfi neve már akkor jól hangzott s Komlóssy nem rosszul okoskodott, mikor azt gondolta, hogy a híresedni kezdő ifjú poéta neve nem fog rosszul állani a szinlapon, melyet persze Debreczenben nem írtak, hanem nyomtattak. Kihordani azonban még mindig a színészek hordták ki, még pedig jutalomjáték napján a jutalmazandó, akinek keserves, de jövedelmes tiszte volt még azonfelül este, kifestve, jelmezben a pénztárhoz ülni és komplimentumok és