Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

44 Petőfi Könyvtár Szuper irgalmasságáról a következő anekdota is kering: Egy alkalommal a színház sarkán talál egy szomorú arczú kóristát. Lesír a képéről a nyomorúság. A szemei könnybe lábadtak. — Mi baja, Krasznay? — Óh, Szuper úr, irgalmatlan a sors irántam. Most vesztettem el az utolsó forintomat. Tegnap óta nem ettem, ezt a rongyos forintot zsugorgattam négy nap óta . . . és . . . Hangja halk zokogásba fuladt. — No-no, nem kell kétségbeesni. Itt van egy forint. Az Isten majd megfizeti nékem. Aztán hol vesztette el, Krasznay ? Keressük! Hol ? Krasznay felfohászkodik. Hol ? ... hát ... a ferblin! A pozsonyi diéta alatt Petőfi a pozsonyi társulathoz akart szerződni, de elkésett, mert elsőbben is — nem volt hires szinész, másodszor pedig már sokan voltak, még pedig a javából. Ekkor napi huszonöt garasért másolgatta a diétáról szóló tudósításokat, hogy éhen ne haljon. Mindennap másnál lakott, szinészpajtások, diákismerősök hívták meg egy-egy éjszakára hálásra. De Pozsonyban szerzett barátai közt volt Vachot, aki Nagy Ignáczhoz ajánlotta be s általa kapott ideig-óráig tisztességes keresetet. Jó Isten, ha rna így kellene nyomorogni valamelyik fiatal írónak vagy színésznek! De hát, Petőfi is elkoptatta már azt az egypár