Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

Petőfi szinész-élete 43 ügyelőt. (Ez valami Gyárfás volt, közmondásos figura a régi színészet történetében. Ügyelőnek kitűnő, de minden egyébnek barom. Többi között darabokat forditott vagy dolgozott át. így Nestroynak valami bohózatát, — szorosan már nem emlékezem, hogy kié volt a darab — az a német czime, hogy Ein lustiger Patron. Gyárfás ezt „Egy vidám löveg"nek fordította, s mikor a helybeli professzorok egyike figyelmeztette rá, hogy az nem löveg, ki is javította egy jókedvű védszentre. Ebben aztán megnyugodott a társulat. A szinlapon, úgymond Szuper többek között, ez a név áll: Kesselbauer, amit Gyárfás „bogrács-épitő"-nek fordít. A foglalkozása : rentier, ezt iramszarvasra nyomorította.) A mondott alkalommal tehát összegyűltek a társulat fiatal tagjai s várták az elemózsiát, melyet társuk a konyhaládába zárt el. A rémület nagy volt, midőn a ládát üresen találták. A cseléd később megvallotta, hogy a hurkát, kolbászt odacsempészett ajándéknak vélte s egy helybeli gyalogos közvitéz társaságában fogyasztotta el. Akkor ugyanis a Hiller-ezred állomásozott volt Fehérvárott. A közvitézek pedig hajdan úgy, mint most, igen élénk étvágyuak valának. így tértek haza Szuperék Petőfivel a traktáról — éhesen. Szuper aztán, amilyen irgalmas szivü volt s még az utolsó garasát is megosztotta éhező kollégáival, magához hivatta a vendéglátót, úgymint vendégeit s megtraktálta őket töltött káposztával.