Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

42 Petőfi Könyvtár barátság fűzte. Csapó Etelka iránt érzett ideális rajongása egész költemény-cziklust inspirált. Sirjára hervadhatatlan virágokat ültetett, a Czipruslombokat. Ennek a leánykának örökké tartó sirvirágai vannak. Egyszer ez az ideális vonzalom csaknem duellumba keverte. Estenként járogatott ki a temetőbe s mikor Pákh lakására ért, ott ült Sükey, Czakó s még valaki. Pákh megérdi tőle: — Honnan jösz? Mire egy siri mély hang feleli: — Etelke sirjától! Petőfi majd hogy meg nem ölte. Alig tudták békességben elsimítani a dolgot. Az ideáljaival nem engedett tréfálni. Így volt a színészetnél is. Akit megkedvelt, azt istenitette. Akit gyűlölt, azt nem nézhette. Emléke nincs, hogy valamelyiknek udvarolt volna, vagy szerelmes lett volna a társaság akármelyik nőtagjába. A közönség közé igenis el-eltévedett tekintete, de ha lelke meglobogott is, a fűtetlen szoba, a Némethy Gyurival közösen birt kétforintos ágy meg az éhség ki-kiábránditották. Legalább egy időre. Hiszen a költő még — a borsón is szépet álmodik ! Ugy ám, ha lett volna borsó! Nem rajta való álmodásra használták volna, hanem főzeléknek. Szuper beszélte, hogy egy fiatal diákgyerekből lett segédszinész egyszer kapott onnanhazulról valami ennivalót. Összegyűjtötte barátait, nem kis számmal, köztük Petőfit és Szupert s honoratiornak az