Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színész élete

Petőfi szinész-élete 37 1842-ben Pápáról ment Székesfehérvárra s november 11-én lépett föl először a „Párisi naplopó" Józsi szerepében, akinek egy valamire való jelenete van, mikor Bizo-t kineveti. Nevetett is szegény Petőfi, hogy a szemei könnybelábadtak bele, mert A színpadon először is Nevelnem kelletett! S én e szerepben jőizün. Szivemből neveték — Pályámon, oh úgy is tudom — Lesz ok sirni még! . . . Volt is, annyi bizonyos! Szinészszé pedig úgy lett, hogy fölkereste Fehérvárott egy földijét, Szuper Károlyt, a későbbi színigazgatót, aki agg napjaira a Nemzeti Színház kasszájában ült és árulta a jegyeket, sajátságos selyp kiejtésével megnevettetve az idegent, aki a haragos öreg urat először látván, nem ismerte indulatosságát s olyan jegyet kért, amilyen nem volt. Ilyenkor Szuper bácsi kiorditott a lyukon: Menjen az úr a pokolba, oda nem kell bilét! Az igaz, hogy a legtöbb szabadjegyet oda osztogatják. A régi szinházudvar ailanthusai alatt órákig elbeszélgettem vele ; a szó ki nem fogyott beszédes ajkáról s az emlékezés a szivéből. Mesélt, mesélt gyönyörűséggel s én hallgattam, néha jegyeztem is. Bár jegyeztem volna fel mindent, amit mon-