Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Vörösmarty életéből

30 Petőfi Könyvtár most elburkolt melléférdemrendek fogják elborítani. No, de hisz most még csak a velenczei szőllők közt vagyunk. A hintó elhalad Mihályunk gyarló fogata előtt. Az apja mellett ülő fiú rátekint, kihajol a hintóból s örvendő meglepetéssel üdvözli a vékony kabátjában már-már dideregni kezdő ifjút. — Szervusz Vörösmarty! Mit csinál? Mihály leemeli fövegét, tiszteletteljesen köszön, aztán illő respektussal feleli, hogy: — Pestre készülődöm, domine kollega! — Megállj kocsis! Mi is oda indulunk! Tartson velünk! (Nem tudom hová ülnék, — gondolhatta magában Mihály, miközben a telt kocsit szemlélgette. — De kérem alássan, ezt a hordót is magammal kell ám vinnem ! — Ugyan kinek viszi? — Valami atyámfia van Budán a Tabánban, annak akarok vele kedveskedni! A parancsoló tekintetű férfi ajakán mintegy önkénytelenül szaladt ki a szó: „Szegény fiú!" Valami nagy emberismerő lehet! — Talán annál lesz szállva? Ha lehet, — feleli sóhajtva Mihály. — Isten áldja Vöiösmarty! Pesten látjuk egymást! — Igenis, — mondja a távozó hintó után Mihály, kit már jól ismerünk, — ha lehet! Zavarából a János hangja riasztotta fel.