Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi vándorlásaiból

Petőfi vándorlásaiból 21 a delegáció s több efféle új dolog, melyeknek a pipafüstös falusi olvasó-egyletekben van meg csak igazán a törvényszékük! Tehát sürgött-forgott az egész falu. Örege, apraja látni akarta azt a dalos embert, akinek már akkor is énekelték néhány dalát, — melyek gyorsan terjedtek, mint a világosság, — aratáskor, kalákán, téli estén a fonóban, nyári reggel pedig, mikor a mezei munkára mentek. Ki ne szerette volna látni azt a nótafát, melyen a gyönyörű dal termett: „A virágnak megtiltani nem lehet". Na hiszen a falu virágszálainak sem lehetett ám megtiltani, hogy föl ne vegyék aznap ünneplő ruháikat, mert hát megakadhat ám a poéta-ember szeme is a lányon, kivált ha olyan módosak, mint a dömsödiek. Rektor uram azalatt szörnyű fontos arczczal járta be a maga birodalmát. Egyszerre ott járt a pinczében, meg a padláson. Szidta a főző-sütő fehérnépet. Magyarázta a nap jelentőségét a falu véneinek, akiknek azon főit a fejük, hogy vájjon a Petőfi uram kocsijának nem törik-e le a kereke azon az infámis rossz úton, amely Szalkszentmárton felől hozzájuk vezet (no mert hogy infámis rossz, azt a magam keserves tapasztalásából is állíthatom); ennélfogva pengették is erősen, nem volna-e jó egy ,,paksamétát" küldeni ő kigyelme elibe, hogy hát kerülne inkább a jobbik útnak, ahol nagy ugyan a sár, de legalább nem törik a tengely; aztán ha a kátyú nagyon meg találná fogni a kereket: „forspont"-rul majd gondoskodnék az érdemes község.