Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színészversei

Petőfi szinészversei 17 őr-kárpitok" olyan pillantást engednek neki a bálványozott nő szobájába, mely minden ideális ábrándját lerontja, kétségbeesve tör ki: Rejtsétek a szobát Hiven, óh kárpitok! Szívszaggató, miket Az ifjú látni fog! Csók és édes szavak, S szerelmi jelenet. Óh bűn, óh förtelem! Szerelmet pénz vehet! S így a harmadik részben, míg a színházba tóduló közönség „csodálja a művésznő érdemét" aki „új és új érdemkoszorút arat" — az ifjú, — „ . . . tetszés-zaja Fel-fel zeng bájoló játékira, De ah! titkon folyó könnyűiben Kihalt a néma, kinos szerelem !" 1844-ből való a „Búcsú a színészettől" : Adom tudtára mindazoknak, Kiket tán sorsom érdekel, Hogy tiszta látkörét jövömnek Sötét, nehéz köd lepte el. Eddig Thália papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek. Isten veled, regényes élet! Kalandok. Isten veletek! Petófi-Könyvtár XIX. 2