Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színészversei

20 Petőfi Könyvtár Szép élet a színészi élet, Ki megpróbálta, tudja jól, Bár ellene a balítélet Vak órjásának nyelve szól. Hogy én lelépek a színpadról, Szivem nagyon, nagyon beteg. — Isten veled, regényes élet! Kalandok, Isten veletek! Igaz, hogy ottan a rózsának Sokkal nagyobb tövise van, De oly rózsákat, mint ott nőnek Máshol keresni hasztalan. Mindezt szivemben igazolják Két évi emlékezetek. Isten veled, regényes élet! Kalandok, Isten veletek. Mert nem lesz már nekem kalandom ; Pedig e nélkül e világ Előttem untató, kietlen, Egyalakú nagy pusztaság. Ki egy országon átfuték, most Egy kis szobában ülhetek Isten veled, regényes élet! Kalandok, Isten veletek! De sorsom egykor még azt mondja, Ha majd rám megbékülve néz: „Eredj, ahonnan számüzélek, Légy ami voltál, légy színész!" Hát addig is, míg újra elzárt Mennyországomba léphetek: Isten veled, regényes élet! Kalandok, Isten veletek!