Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy színész-család

130 Petőfi-Könyvtár Leült az ágya mellé, mintha őrt állna az enyészet ellen. Hiába. Lina mamácska már hívogatta az ő kis fiát, hogy elvigye magával a hideg világba. Csak nem hagyhatja anya nélkül az ő kis árváját ?... A szegény szinész aztán félőrülten állt ott, az alig behantolt sir mellett, amelybe feleségét tették. A kis fiát nem merte kivinni. . . Pedig a mama várta . . . Akkor átnyilalt a nyomorult komédiás lelkén a kétségbeesés. Az a kedves, józan, finom, művelt ember, a Nemzeti Szinház egyik ifjú büszkesége, ittasan támolygott be a Nemzeti Színházhoz . . . Buta arczczal bámult a kollégákra, s míg azok megborzadva igyekeztek életre rázni, önérzetet önteni belé, óvni, visszatartani a biztos elzülléstől, ő egy-egy ritka, világos pillanatában sötét arczczal intett nekik: — Hagyjatok engem menni a felejtés országába . . . És ment a sötét Lethe felé, a romlás szárnyain ... Hegedűs is fiatal szinész volt. 1818-ban született, Kisújszálláson. A debreczeni kollégiumba járt s a harminczas évek vége felé állott be a Fáncsy Lajos ott időző társulatába. Egy darabig vándorolt, azután színigazgató is volt, végre a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol pályájának egy végtelenül tragikus befejezésű korszaka kezdődött. Színműíró is volt, s egy pár nagyon sikerült darabját adták hazaszerte, így a „Hazatértek" czimü négyfelvonásos drámát, a „Rózsakirályné"