Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Petőfi

Petőfiről és mestereiről 19 őket. Hogyne gyűlölték volna életeben, hogyne kicsinyitették volna, hogyne helyezték volna föléje Barrabbast, — hiszen az Üdvözítővel is ez történt. De megint voltak olyanok is, kik őt nagyon szerették, nem testi szépségeért, hanem bűbájos szép ielkeért. És ezek száma mindinkább nő és azoké kcvesbedik. Ő se volt próféta a saját hazájában, épp úgy, mint az Ember fia. S midőn kiküzdeni segített a föld népének az alkotmányos jogokat és saját földiéi között lépett fel, hogy a nép ügyének legyen ékesszóló védője az országgyűlésen, megköpdösték, a hálátlanság töviskoronájával koronázták meg, a haza árulójának nevezték és életére törtek. A szegény nép jogaiért, szabadságáért harczoltak s egyiküket e nép ölte meg,a másikat pedig azért nem ölhették meg saját földiéi, mert élete még a világszabadság nagy áldozatára volt föntartva. Észak baromcsordája, egy rabszolganép együgyű fiai dárdájának döfésére, hogy e két nemzetet örökre elválaszsza egymástól. A kis zsidó nép fiát, a világuralmat biró római öli meg, a kis magyar nemzetét a világuralomra törő orosz... És jós volt mind a kettő, ki a világ sorsát s a maga végzetét csodás tisztán látja. Az egyik megjósolja, hogy a büszke Jeruzsálem le fog omlani és kő kövön nem marad .... Megjósolja, hogy azok a városok, melyek az ő beszédét be nem veszik, Sodorna és Gomora sorsára jutnak. Megjósolja, hogy az ő igéjeért az atyafi az ő atyafiát halálra adja és az atya az ő fiát, és támadnak a magzatok az ő szüleikre és azokat meg2*