Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Fordítások Béranger költeményeiből

Petőfiről és mestereiről 169 A lány. Ah, nézd csak! Másik büszke dáma Utánna hajt, mint szélroham. Port szór reá, elébe vágva, Gúnynyal kaczag rá s elrohan. Az anya. E szép kegyencz vetélytársnője, Családja nagy, hires, vitéz, E büszke hölgy mindenre kész, Hogy a királyt elcsípje tőle. - „Óh bárcsak", — a lányka sóhajtja magába,' Lennék a király szeretője, babája!" A lány. Megvédi a király babáját, Lovon mily ifjú szép nemes Hajol fölé, görbítve hátát S könyörg, hogy rátekintsen ez. Az anya. Hires családnak sarjadéka, Jól tudja, hogy kell, — úgy lehet Magas rangot, nagy rendjelet Rövid időn fog kapni még a'. - „Óh bárcsak", — a lányka sohajta magába', Lennék a király szeretője, babája!" A lány. Megérkeznek, kiszállni óhajt A hölgy, egy tisztes pap közéig, S fehér kezét, mig térdet-főt hajt, Mi hódolón csókolja meg.