Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J229 A berekben dalolgat egy Kis madár ; S az égről ránk ragyog csillagS holdsugár. Ránk borítja a fa lombos Ágait, Mintha védné lelkünk éber Álmait. Cserebogár dongva repül Felettünk; Irigyli tán boldogságunk, Szerelmünk. Ne irigyeld, mi tőlünk ezt Jó bogár! Fut az élet, megy a tavasz, Jő a nyár. Élet-tavasz gyöngyvirága Szerelem, Ápold hiven, édes lánykám, Szivedben. Az enyimben azt, melyet te Ültetél, Nem hervasztja el a nyár, ősz, Sem a tél! ÁLMOM. Magasan jár már az ég kéklő ívén A nap, s én is régen ébren vagyok; A fák lombjain s virágok szirmán S füveken a harmat nem ragyog: Mosolyog az ég tiszta kék szeme, Hogy megjelen újra nap-kedvese, Tetófi Könyvtár. XVÜ.