Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

84 Petőfi-Könyvtár Mienk lön a győzedelem, Kergeténk őket szüntelen; A hosszú futástól lovam Elfáradt s kidőlt alattam. Az esés után elhagyott az álom, S bámulatomra átestem az ágyon. (Mötz, 1850.) CSUPÁN MAGAM ÉLEK ÁRVÁN Csupán magam élek árván Családomból egyedül; A világba eltaszítva Öröm- s reménytelenül. Mit vétettem, oh nagy Isten, Mit vétettem ellened? Hogy annyi kín és keservvel Gyötrőd gyászos létemet? Sebeimbe, mit a vad sors Tőre ütött szivembe, Senki sincs az ég alatt, ki Enyhítő írt öntene. Nincs, kinek elpanaszolnám Keservim és bánátim, Nincs, ki vezérelné léptem Éltem rögös utain.