Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J89 Csak te látod Mindenható, Te tudod, mit szenvedek; Szabadíts meg s kezeidbe Ajánlom a lelkemet. Roskadó keblem fohásza Várt halálom óráján Hozzád repül, érdekelve, Áldd meg Isten szép hazám. (Mötz, 1850.) EMLÉKSOROK. (Németből.) Szerelmet én nem adhatok, Csak szerető szivet, Hogy szeretni, hőn szeretni Tanítsa meg szived. S ha a tied megtanult már, Próbára add hozzám, Legyen tied a tanító, Enyém a tanítvány. * A szerelem a reggeli árnyék, Mely minden perczben kisebb-kisebb, Alkonyati árnyék a barátság, Mely mindaddig nő, míg az élet Napjának végsugara le nem szállt.