Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J79 Csak téged áldjon meg Az a jó Isten, Élj boldogul, bár én Boldogtalan lettem. (Mötz, 1850.) ŐRSÖN. Rideg már a berek, Nem zeng a csalogány, Nyájas holdvilágnál A csendes éjszakán. Megőszült minden, hó Borítja a földet, Jártában az égen A csillag is remeg. Mint az én életem Oly bús a természet, Az én jó napjaim Örökre eltűntek. Az esti harangszó Rég elhallatszott már. Hon van minden ember, Fészkében a madár. Boldogok, kik mostan Jó meleg szobában Beszélgetnek nyájas, Meghitt barátságban.