Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

80 Petőfi-Könyvtár Síri mély csend uralg Mindenütt körültem; Míg a bánat vésze Zúg által keblemen. Keserű szenvedés, Örömtelen élet Messze e határod ? Hol érem el véged? De vájjon ki lehet, Ki itt felém halad, Hallom mint fütyül a Hó lábai alatt. A felváltók jönnek, Lefolyt a két óra; Hejh éltem fordulsz-e Még valaha jóra? Vagy, hol késel annyit, Te óhajtott halál, Hogy szenvedésimtől Végképp felváltanál ? (Mötz, 1850 jan. 8.) LEVÉL BARÁTAIMHOZ. Gaylhoffer János és Szathmáry Vendel S iskolatársam te Ludovicus Brokken ! Rég volt már az idő, hej! bizony már jó rég, Mikor mi egymásnak ekképpen köszönénk: Szervusz, jó barátom, hát hogy és miképp vagy? De hiszen nem csoda, mert a távolság nagy,