Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

74 Petőfi-Könyvtár NEGYVEN ZSOLDOS . . . Negyven zsoldos egy szobában, Negyvenedik én vagyok ; Fütyül, dalol mind meg annyi, Csak én nem vigadhatok. A dal helyett nehéz sóhaj Száll fel keblem mélyéből; Ázik orczám szemeimnek Titkon hulló könnyétől. Érted hullnak gyászkönnyeim, Tied keblem sóhaja, Sírba döntöttiSzent szabadság Temetője s hazája. Édes hazám, gyásztemető Megérem-e egykoron, Hogy zarándokolva járok Virány- és sírhalmodon ? DERES A FŰ ... . Deres a fü, deres Minden fának ága; Nedves arczom, hullnak Hő könnyűim rája; Hogyne hullanának szememnek könnyei Ha végig gondolok gyászos életemen: Egy mostoha nyárban, szülőt, testvért, hazát Veszteni egyszerre iszonyú gyötrelem !