Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J73 SEJTELMEIM RITKÁN CSALTAK. Sejtelmeim ritkán csaltak, Érzem jöttét halálomnak, Mely nyugalomra vezet; Hajh! egy kínos gondolat bánt, Nem látni az édes hazát, Más hazában halni meg! A szent föld, ahol születtem, Melyért annyi csatát küzdtem, Nem takarhat engemet; Annyi ezer harczosid közt, Kiket hazám szent földje föd, Nem érdemlek én helyet? Ha van Isten, mindenható, Eget-földet igazgató, Add meg egy óhajtásom: Csak még egyszer láthassam meg A szép hazát, szülőföldet, Sírhalmom ott takarjon. Bár nyugalmam ott sem lenne, Szegény szivem nem pihenne, Ott is lenne szenvedés: Minden láncznak csörgésére, Mit vertek a nép kezére, Kínos vón az ébredés. (Lienz.)