Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi István versei (J61 BORDAL. Hej, galambom korcsmárosné gyöngyvirág, Kóstoltassa meg csak vélem a borát, Most kerestem föl először én magát, Szoktatóban a javából adjon hát! Szél fuj ott künn, eső esik javában, Jó helyem van nékem itt a korcsmában, Amig megszün a szél és a fergeteg, Akkorára borom elfogy s nyergelek. Pusztán lakom, rég nem voltam városban, Hej még sokkal régebben a templomban, Mi a patvar, úgy hevülök borától, Talán bizony üdvözülnék csókjától. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára; Higyje meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak, mint esenkedik érte szám! Földerült már, megszűnt a szél s fergeteg, Kincsem, lelkem korcsmárosné elmegyek, Nincsen pénzem, kifizetni a borom, Itt egy pár csók, ezt zálogba itt hagyom. (1848.)