Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

62 Petőfi-Könyvtár A HUSZÁR. Szegény legény vagyok, Nincs semmi vagyonom ; Szivem sem az enyém, Rég birja galambom. Életemet pedig Hazám, te szent hazám, Kész áldozat gyanánt Tenéked áldozám. Ami még megmaradt, Te szűz becsületem, Magammal viszlek el, Te sírba szállsz velem. BUDAVÁRA BEVÉTELE UTÁN. Még mit nem beszélnek az irigyek, Jobban mondva a szemtelen nyelvek, Hogy zászlóaljunk, mely oly hősiesen S elszántan rohant a vár falára, Cseppet sem gondolt a halálra, Megfutamult! . . . Dühödnöm kén és nevetnem. Ez hazugság, szemtelen hazugság. Nyilvánítom, hadd tudja a világ; Nem hírünket, nem, melyet, hogy csodálja S vitézségünket dicsőn hirdesse, S az utókor nevünk emlegesse . . . De a rágalmat ne higyje ha hallja.